Na, nekem ez a karácsony most a nagyhalál. Túl kell élni. De legalább megvannak végre az ajándékok, pár nappal ezelőtt még ezt sem mondhattam el magamról. Tegnap óta a karácsonyfa is. Megrendeltem a bejglit, vettem szaloncukrot. Végre összeszedtem a gondolataimat, erre is nehéz volt időt szakítani. Beszélgettünk a kajáról, mondtam, hogy töltöttkáposzta. A csajok meg visszakérdeztek, hogy és még?. Mondom, semmi, csak töltöttkáposzta. Örülök, ha az elkészül. Tekintettel arra, hogy nem veszek ki szabadságot és még sosem csináltam egyedül. De az anyukám már nem segít. Első karácsony úgy, hogy ő már nincs.

A harmadik úgy, hogy Csibe van, és a negyedik úgy, hogy egyedülálló vagyok. Kell ezt még tovább ragozni? Nem, ez nem a téli, vagy karácsonyi depresszió. Ez van most. Egyedül lenni nehéz, fárasztó és olykor nagyon is kétségbeejtő, és fájdalmas. Főleg akkor, ha az, akinek melletted lenne a helye, inkább más mellett van.

De karácsonykor persze minden szép lesz. Legszebb a kiscsaj, meg a fa. És végigalszom az ünnepeket. A Szilvesztert is.